HANGLEMEZBOLT ÉS KÁVÉZÓ / 4.
A kiviteli tervek elkészültek.
Megy velük az e-mail a megrendelőnek.
A tervek sorát, a véglegesített alaprajzzal kezdem. Ezen beszámozom a bútorokat, hogy könnyen lehessen azonosítani őket. Az egyes részletterveken az aktuális bútor elölnézeti, oldalnézeti és felülnézeti képe van, beméretezve. Ezen kívül van még egy vonalas látványterv, hogy a tárgy belsejébe is beleláthassunk és egy színes látványterv a könnyebb értelmezhetőség érdekében.
(Sajnos itt mindezt, csak JPG fájlban tudom bemutatni, azért ilyen homályosak.)
A levél kísérő szövegében annyi kikötést írok, hogy a bútorok anyaga bükkfurnérozással készüljön, bútorlap alapra. A pác színét, a fogantyúkat majd kiválasztjuk, ha időszerű lesz.
Mi is az a furnérozás?
A furnér egy milliméter vastagságúra szeletelt fa lap, amit rádolgoznak egy hordozóanyagra. Ez lehet bútorlap, MDF lap, vagy valamilyen rendszerint olcsóbb fa.
Előnye hogy a furnérlapok, erezet szerint válogathatók. Tehát csak az egymás mellé illő, kifogástalan minőségűt használják fel.
Így a látható felület tökéletes fa lesz, színezése egyöntetű, nem vetemedik, viszonylag könnyű.
furnérozott és teljesen fa ajtó |
A fát feldarabolják kb 6-8cm szélességű lécekre, s ezeket ragasztják egymás mellé. (Ez azért kell, mert ha egy táblában hagynák, idővel a fa eldeformálódna.) A kezeletlen, nyers fán nem látszik mennyire fogják beszívni az egyes lécdarabok a pácot. Az pedig nem szokott tetszeni a megrendelőnek, hogy amikor megkapja a felületkezelést a bútor, esetleg csíkossá válik a szekrényajtó, vagy nem ugyanolyan színű a fiókelőlap.
De ez az előnye is, ennek a technikának, mert innen lehet felismerni a tiszta fa bútort. Az ilyen bútor súlyosabb, mozgatása körülményesebb.
Klasszikus bútoroknál az asztalosok általában a kettő kombinációját használják. A szélek, a bemarások fából készülnek, míg a síkfelületek furnérozottak.
Nagy az örömöm, a megrendelő a terveket jóváhagyta! :)
Következhetnek az asztalosok. Árajánlatokat kérek.
Személyesen, egyeztetek mind a hárommal. Közülük egy a megrendelő ismerőse, kettő pedig azok közül való, akikkel én szoktam dolgozni.
Általában, tőlem kérnek asztalos ismerősöket.
Tudok olyat ajánlani, akinek a műhelyében már a bevállalt időpont előtti napon készen, összeszerelve, ott áll a bútor, kifogástalan minőségben. Rá az a jellemző, hogy a megszokott, kipróbált úton jár, az újításoktól tartózkodik. De van olyan is, akitől nem lehet olyat kérni, amit meg ne oldana. Rengeteg a munkája és az időpontokat e miatt, nem tudja mindig tartani. Van olyan, aki kicsit olcsóbb náluk, mert most építi a vállalkozását. Szóval sok félét tudok ajánlani, de egyik sem az olcsó kategóriába tartozik. Ugyanis, az az elvárás velem szemben, ha valakit ajánlok, akkor a minőséget is garantáljam. Azt pedig sajnos meg kell fizetni.
Természetesen a megbízó által hozott mesterekkel is szívesen dolgozom.
1-2 hét és megérkeznek az árajánlatok.
Végül a megbízóm az általa ismert, - neki már sokat dolgozó -, a legolcsóbb asztalost választja.
Kíváncsi leszek a munkájára. Remélem, megugorja a lécet és megfelel az kívánalmaknak. Mindenesetre, a lelkesedése máris nagyon szimpatikus.
Mivel a tervezés nagy részével elkészültem, a résszámlát benyújtom.
A pénz kifizetve.
Minden rendben. Kezdődhet a kivitelezés!
Folytatása következik.
(Arról, hogy nem szoktak a dolgok ilyen simán menni! Miért lenne éppen ez a munka kivétel?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése